Avagy egy gyerek-kerülő ember hogy lesz szerelmes egy ikerpárba pár óra leforgása alatt...

Sosem terveztem, hogy nekem valaha gyerekeim lesznek, nem is igen foglalkoztam velük. Persze, ha voltak nálunk, vagy családtagoknál, rokonoknál, akkor eljátszottam velük, stb... de sokkal inkább emberként szerettem őket, semmint azért, mert ők gyerekek. Viszont mindig is azt mondtam, hogy HA nagyon akarnék gyereket, akkor ikreket szeretnék. Iker kislányokat. Persze a legtöbben, akik már benne voltak az anyaságban egy ideje, közölték, hogy hülye vagyok, amiért egyből kettőt szeretnék. Aztán találkoztam a mostani gyakorlatvezetőmmel, akiről utólag kiderült, hogy ikrei vannak. És most, hogy töltöttem velük egy kis időt, rájöttem, hogy imádom őket. Alapvetően nagyon intelligens, értelmes gyerekek, látszik, hogy van velük foglalkozva. És igazi nagydumás páros. Konkrétan hülyére röhögtem magam rajtuk, ahogy csicseregtek, játszottak. Utoljára talán a kaliforniaiakon vettem ennyit, még nyáron a táborban. Persze, két ilyen pici gyerekkel nagyon sok a gond, de igyekeztem én is foglalkozni velük, hogy segítsek az anyukájuknak. Ami pedig azt illeti, számomra ez a nap tökéletes lezárása volt 2016-nak, és teljesen feltöltődve várom már, hogy elkezdjük az új évet.

Ami viszont "érdekes", hogy a gyerekek mennyire értelmesek és okosak. Hallgatnak az emberre, ha megbeszélsz velük valamit, azt betartják, és egyáltalán nem követelőzőek. Persze, van, hogy kiabálnak, nem vigyáznak magukra, de egyáltalán nem zavaró, hiszen még gyerekek. Közvetlenek, és mernek hozzászólni az emberhez. Nem félősek. Viszont nagyon elevenek, játékosak, bátrak. És jó látni, hogy ennyire szeretik őket a szüleik. Ahogy néztem őket, csak arra tudtam gondolni, hogy ha felnövök, én is ilyen anya szeretnék lenni. De addig még nagyon sok víz le fog folyni a Dunán, én pedig nem tudom, hogy merre vet majd az élet. És mint tudjátok, nem is nagyon tervezem az életet, hiszen tudom, hogy a legjobb dolgok mindig váratlanul jönnek. De legalább már van halvány lila gőzöm arról, hogy merre is akarok menni és mire vágyom pontosan...

A napom másik fénypontja, hogy egy kicsi, eldugott étteremben két olyan emberrel is találkozom, akik megszépítették a múltamat, és annak meghatározó szereplői voltak. Aztán együtt ebédeltünk hárman - noha eredetileg csak egy barátnőmmel volt megbeszélve -, és egy nagyon jót beszélgettünk. Hihetetlen élmény volt látni, hogy két ember, akiket jól ismertem, mivé lett. Az általános iskolás fiú legjobb barátom, aki elég hátrányos helyzetből indult, most az egyik legjobb rendőrnövendék, és egyre feljebb jut a szamárlétrán. A másikuk pedig, akivel anno, mikor megismerkedtünk beszélgetni nem lehetett, annyira félős volt, most fesztelenül beszélgetett egy számára vadidegennel. Örülök nekik. Örülök, hogy így fejlődnek. És örülök, hogy ismerhetem őket! És persze én is látom, érzem magamon a fejlődést, ami talán a legnagyobb öröm a számomra. És alig várom, hogy lássam, ki az, akivé válni fogok.

Megosztás a facebookon