Avagy hogyan is látom magamat és az életemet at this moment.
Megosztás a facebookonBakancslista, elő-újévi fogadalmak, meg minden, amit csak akartok.
Az egyik legszebb, legaranyosabb dolog, amit az utóbbi időkben olvastam. Ha valaki ilyen írni nekem, azt hiszem kérdés nélkül hozzámennék.
Megosztás a facebookonPeople always apologize for being a mess, but I think there are good kinds of messy. Messy lipstick from sloopy kisses, messy hair from careless fingers, messy laughs from awkward moments, messy hearts from complicated lives. People get tangled together and it's always messy, but it's so beautiful.She was messy; her clothes weren't perfect, her room wasn't perfect, all of her, down to her soul, even that was messy. But it was a messy I could handle even even when I couldn't handle my own.
Mit szeretek? Mit akarok a jövőben? Mit csinálok a szabadidőmben? Milyen terveim vannak a jövőre nézve?
You know what’s cool? Being kind and loving with all your heart.
20 éves turizmust tanuló diák (jövőre remélhetőleg a NYME-TTK-n fog Vezetés és menedzsmentet tanulni), aki szereti az eső illatát, a finom ételeket, az utazást, az új embereket és felfedezni a világot. Szerencsére a környezetemben sok jó ember él, így számomra nem menő utálni másokat. Szeretek barátkozni, és elég nyitott is vagyok – néha már-már túl közvetlen, amitől megijednek sokan elsőre. A legjobb és legrosszabb tulajdonságomnak ugyanazt tudnám kiemelni: nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, már-már túlságosan is. És tudom, hogy ez egy idő után zavaró lehet. Szabad időmben szívesen olvasok, többnyire magyarul, de a bakancslistámon szerepel egy angol nyelvű könyv ki olvasása is, vagy éppen az állataimmal foglalkozom. (Már előre látom, hogy én leszek a tipikus 70 macskás néni a szomszédból.) Hiszek az első benyomásban, abban, hogy két ember között a legrövidebb távolság az egyenes, és a kommunikáció megkérdőjelezhetetlenségében. Mindig igyekszem fejlődni, mindig megtalálom magamban a hibákat. Szerencsére már könnyebben veszem észre a bennem zavaró dolgokat, mint régen, és jobban elviselem a kritikát, mint előtte. És hogy milyen irányba tervezem az életem? Igazából sehogy. Nagyon sok dolog történt már az életemben, aminek hatására rájöttem, felesleges dolog bármit eltervezni - akárhogy is alakulnak a dolgaink, úgyis az történik, ami a legjobb nekünk. Viszont ha mondanom kellene valamit, hogy hol tervezem az életemet, akkor egyértelműen Amerikát mondanám. Nagyon sok barátom van kint, szerencsére, és abszolút szimpatikus az életfelfogás, életvitel, amit képviselnek. És nagyon úgy néz ki, hogy lesz lehetőségem arra, hogy kint töltsek egy nyarat az államokban - ha pedig minden jól megy, akkor még többet is.
Ha úgy adódik, és lesz rá időm, lehetőségem, amikor majd kiegészítem ezt az írást, addig viszont be kell érnetek ennyivel.
(...)
Mindig halld meg szíved súgásit
Gőgösen felettük állván őket meg ne vessed.
(...)
Státusom: Érzelmiségi.
Világegyetemi hallgató.
Szómíves.
Én annyira, de annyira szeretnék egyszer összeszedett, pontos és precíz lenni. Olyan, akinek szépen meg van tervezve a napja, mindig tudja, hogy az nap mit kell csinálnia, és követi is a listáját. Na talán majd egyszer!
Esküszöm! Bármennyire is nem látszik, én igenis csodálom azt az embert, akinek az élete meg van tervezve, pontosan vezeti a határidőnaplót/plannert, és követi is az abban felírt pontokat. Én meg? Hiába írom fel három helyre, hogy mikor, miből írok dolgozatot, mikor, kivel találkozom, egyszerűen kb. azzal a lendülettel ki is megy a fejemből. Én annyira csodálom azokat az embereket, akik képesek mindig összeszedettek lenni. Nem is csoda, hogy már 3. éve, hogy az Újévi fogadalmam az, hogy sikerüljön végre összeszedni az életemet. Kíváncsi vagyok, ezúttal meddig fog ez tartani, hiszen általában 3 napig tart a lelkesedésem, aztán... Most viszont vettem végre egy szép, visszafogott, elegáns határidőnaplót, remélve, hogy ha tetszik a könyvecske, akkor hamarabb ráveszem magam az írásra. Viszont az kicsit lelombozó, hogy majdnem minden napra csak tanulás, tétel és lecke van felírva. Izgalmasabb napokat már! Ja, meg szeretnék rendesen blogolni. Hiába, néha úgy érzem, nekem nem mennek ezek az időre kellő dolgok. Pedig nem ártana kicsit összeszedni magam...
Viszont, hogy lássátok, milyen csudijó kis naplót szereztem magamnak, itt van, ni:
Megosztás a facebookon