Az egyik legszebb, legaranyosabb dolog, amit az utóbbi időkben olvastam. Ha valaki ilyen írni nekem, azt hiszem kérdés nélkül hozzámennék.

People always apologize for being a mess, but I think there are good kinds of messy. Messy lipstick from sloopy kisses, messy hair from careless fingers, messy laughs from awkward moments, messy hearts from complicated lives. People get tangled together and it's always messy, but it's so beautiful.She was messy; her clothes weren't perfect, her room wasn't perfect, all of her, down to her soul, even that was messy. But it was a messy I could handle even even when I couldn't handle my own.

Megosztás a facebookon

Mit szeretek? Mit akarok a jövőben? Mit csinálok a szabadidőmben? Milyen terveim vannak a jövőre nézve?

You know what’s cool? Being kind and loving with all your heart.

20 éves turizmust tanuló diák (jövőre remélhetőleg a NYME-TTK-n fog Vezetés és menedzsmentet tanulni), aki szereti az eső illatát, a finom ételeket, az utazást, az új embereket és felfedezni a világot. Szerencsére a környezetemben sok jó ember él, így számomra nem menő utálni másokat. Szeretek barátkozni, és elég nyitott is vagyok – néha már-már túl közvetlen, amitől megijednek sokan elsőre. A legjobb és legrosszabb tulajdonságomnak ugyanazt tudnám kiemelni: nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, már-már túlságosan is. És tudom, hogy ez egy idő után zavaró lehet. Szabad időmben szívesen olvasok, többnyire magyarul, de a bakancslistámon szerepel egy angol nyelvű könyv ki olvasása is, vagy éppen az állataimmal foglalkozom. (Már előre látom, hogy én leszek a tipikus 70 macskás néni a szomszédból.) Hiszek az első benyomásban, abban, hogy két ember között a legrövidebb távolság az egyenes, és a kommunikáció megkérdőjelezhetetlenségében. Mindig igyekszem fejlődni, mindig megtalálom magamban a hibákat. Szerencsére már könnyebben veszem észre a bennem zavaró dolgokat, mint régen, és jobban elviselem a kritikát, mint előtte. És hogy milyen irányba tervezem az életem? Igazából sehogy. Nagyon sok dolog történt már az életemben, aminek hatására rájöttem, felesleges dolog bármit eltervezni - akárhogy is alakulnak a dolgaink, úgyis az történik, ami a legjobb nekünk. Viszont ha mondanom kellene valamit, hogy hol tervezem az életemet, akkor egyértelműen Amerikát mondanám. Nagyon sok barátom van kint, szerencsére, és abszolút szimpatikus az életfelfogás, életvitel, amit képviselnek. És nagyon úgy néz ki, hogy lesz lehetőségem arra, hogy kint töltsek egy nyarat az államokban - ha pedig minden jól megy, akkor még többet is.

Ha úgy adódik, és lesz rá időm, lehetőségem, amikor majd kiegészítem ezt az írást, addig viszont be kell érnetek ennyivel.

(...)
Mindig halld meg szíved súgásit
Gőgösen felettük állván őket meg ne vessed.
(...)

Státusom: Érzelmiségi.
Világegyetemi hallgató.
Szómíves.

Megosztás a facebookon

Avagy egy gyerek-kerülő ember hogy lesz szerelmes egy ikerpárba pár óra leforgása alatt...

Sosem terveztem, hogy nekem valaha gyerekeim lesznek, nem is igen foglalkoztam velük. Persze, ha voltak nálunk, vagy családtagoknál, rokonoknál, akkor eljátszottam velük, stb... de sokkal inkább emberként szerettem őket, semmint azért, mert ők gyerekek. Viszont mindig is azt mondtam, hogy HA nagyon akarnék gyereket, akkor ikreket szeretnék. Iker kislányokat. Persze a legtöbben, akik már benne voltak az anyaságban egy ideje, közölték, hogy hülye vagyok, amiért egyből kettőt szeretnék. Aztán találkoztam a mostani gyakorlatvezetőmmel, akiről utólag kiderült, hogy ikrei vannak. És most, hogy töltöttem velük egy kis időt, rájöttem, hogy imádom őket. Alapvetően nagyon intelligens, értelmes gyerekek, látszik, hogy van velük foglalkozva. És igazi nagydumás páros. Konkrétan hülyére röhögtem magam rajtuk, ahogy csicseregtek, játszottak. Utoljára talán a kaliforniaiakon vettem ennyit, még nyáron a táborban. Persze, két ilyen pici gyerekkel nagyon sok a gond, de igyekeztem én is foglalkozni velük, hogy segítsek az anyukájuknak. Ami pedig azt illeti, számomra ez a nap tökéletes lezárása volt 2016-nak, és teljesen feltöltődve várom már, hogy elkezdjük az új évet.

Ami viszont "érdekes", hogy a gyerekek mennyire értelmesek és okosak. Hallgatnak az emberre, ha megbeszélsz velük valamit, azt betartják, és egyáltalán nem követelőzőek. Persze, van, hogy kiabálnak, nem vigyáznak magukra, de egyáltalán nem zavaró, hiszen még gyerekek. Közvetlenek, és mernek hozzászólni az emberhez. Nem félősek. Viszont nagyon elevenek, játékosak, bátrak. És jó látni, hogy ennyire szeretik őket a szüleik. Ahogy néztem őket, csak arra tudtam gondolni, hogy ha felnövök, én is ilyen anya szeretnék lenni. De addig még nagyon sok víz le fog folyni a Dunán, én pedig nem tudom, hogy merre vet majd az élet. És mint tudjátok, nem is nagyon tervezem az életet, hiszen tudom, hogy a legjobb dolgok mindig váratlanul jönnek. De legalább már van halvány lila gőzöm arról, hogy merre is akarok menni és mire vágyom pontosan...

A napom másik fénypontja, hogy egy kicsi, eldugott étteremben két olyan emberrel is találkozom, akik megszépítették a múltamat, és annak meghatározó szereplői voltak. Aztán együtt ebédeltünk hárman - noha eredetileg csak egy barátnőmmel volt megbeszélve -, és egy nagyon jót beszélgettünk. Hihetetlen élmény volt látni, hogy két ember, akiket jól ismertem, mivé lett. Az általános iskolás fiú legjobb barátom, aki elég hátrányos helyzetből indult, most az egyik legjobb rendőrnövendék, és egyre feljebb jut a szamárlétrán. A másikuk pedig, akivel anno, mikor megismerkedtünk beszélgetni nem lehetett, annyira félős volt, most fesztelenül beszélgetett egy számára vadidegennel. Örülök nekik. Örülök, hogy így fejlődnek. És örülök, hogy ismerhetem őket! És persze én is látom, érzem magamon a fejlődést, ami talán a legnagyobb öröm a számomra. És alig várom, hogy lássam, ki az, akivé válni fogok.

Megosztás a facebookon

Én annyira, de annyira szeretnék egyszer összeszedett, pontos és precíz lenni. Olyan, akinek szépen meg van tervezve a napja, mindig tudja, hogy az nap mit kell csinálnia, és követi is a listáját. Na talán majd egyszer!

Esküszöm! Bármennyire is nem látszik, én igenis csodálom azt az embert, akinek az élete meg van tervezve, pontosan vezeti a határidőnaplót/plannert, és követi is az abban felírt pontokat. Én meg? Hiába írom fel három helyre, hogy mikor, miből írok dolgozatot, mikor, kivel találkozom, egyszerűen kb. azzal a lendülettel ki is megy a fejemből. Én annyira csodálom azokat az embereket, akik képesek mindig összeszedettek lenni. Nem is csoda, hogy már 3. éve, hogy az Újévi fogadalmam az, hogy sikerüljön végre összeszedni az életemet. Kíváncsi vagyok, ezúttal meddig fog ez tartani, hiszen általában 3 napig tart a lelkesedésem, aztán... Most viszont vettem végre egy szép, visszafogott, elegáns határidőnaplót, remélve, hogy ha tetszik a könyvecske, akkor hamarabb ráveszem magam az írásra. Viszont az kicsit lelombozó, hogy majdnem minden napra csak tanulás, tétel és lecke van felírva. Izgalmasabb napokat már! Ja, meg szeretnék rendesen blogolni. Hiába, néha úgy érzem, nekem nem mennek ezek az időre kellő dolgok. Pedig nem ártana kicsit összeszedni magam...

Viszont, hogy lássátok, milyen csudijó kis naplót szereztem magamnak, itt van, ni:

Megosztás a facebookon